Mi a Rave?

   Nagyon nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki erre megpróbál egy szabatos választ adni. Megközelíteni meg lehet, de pontosan leírni talán soha. Ennek fényében álljon itt egy közelítés.

   A "rave" elnevezés az 1980-as évek végén tûnt fel Angliában, és azokra a - nagyrészt illegális - több napos zenei rendezvényekre értették, ahol elektronikus zene szólt és jellemzõen szokatlan helyszíneken lettek megrendezve: elhagyott raktárépületekben, szerelõcsarnokokban vagy akár a szabad ég alatt.

   A rave szót késõbb kezdték el a bulikon megszólaló zenék átfogó jelzõjeként is használni ("rave music"). Az angolon kívül azonban nem használatos például a "megyek egy rave-re" kifejezés, ezért a rave szót az angolon kívül minden nyelven szinte kizárólag a zenére értik.

   A 90-es évek legelején indult útnak az elektronikus zene, Altern 8, 808 State, LFO, majd a hangzás folyamatosan finomult és immáron Nyugat-Európában újra megjelentek a rave rendezvények. Ismertetõjük továbbra is az maradt, hogy valamilyen szempontból különleges helyen tartották a bulit pl. kifutópályán, stadionban (MAYDAY), a nyílt utcán (LoveParade), hajón, repülõn, egy mezõn vagy épp raktárépületben, hangárban egyszóval bárhol ami nem megszokott. Ezek a bulik mint rave-k a szinonímáját kezték jelenteni az 1994-1996 között aranykorát élõ zenei stílussal, a rave-vel. Dune, Scooter, RMB, Marusha, Ultra Sonic, Charly Lownoise & Mental Theo, Blümchen és még sorolhatnánk sokáig akik ma mint Rave elõadók élnek az emlékeinkben. Hasogathatnánk szõrszálat, de mi elfogadjuk és valljuk, hogy a rave mint zenei stílus létezik.

   A 90-es évek közepének elektronikus zenei kavalkádjának tehát egyik ága volt a rave zene melynek két ágát különböztetjük meg. Az elsõ ("kommersz") ág ismertetõjegyei a gyors ütemszám (140-160 bpm), vidám dallamok, vokálok, gyorsan táncolható, vidámságot sugalló számok, "rádióbarát" változatban átlagosan 3-5 perces számhosszúsággal. Ennek az ágnak a képviselõi voltak (a teljesség igénye nélkül) a Dune, Scooter, Charly Lownoise vagy éppen Blümchen. A másik rave ág (ami "hivatalosan" hard trance néven is futott akkoriban) ismertetõjegyei az ugyancsak gyors ütemszám (140-160 bpm), vokál nélkül 8-10 perces számhosszúság és a számok fõ összetartó erejét egy monoton de vidám és elnyújtott dallam adja amitõl a zene összhatása "szállós", "transzba esõs" lesz. Ezek a számok inkább a nagyobb bulikon mint pl a korai Mayday fesztivál voltak többet játszottak. Erre az ágra nagy hatással volt oda-vissza a techno zene egy másik irányzata az acid is. Ebbõl az ágból kiemelkedõ elõadót említeni nem érdemes, inkább az ilyen jellegû zenékkel megjelent albumokat lehet megjelölni mint pl a korai Rave Mission és Ravermeister albumok.

   A többi elektronikus zenei ágat (house, acid, minimal techno, electro, IDM, drum'n'bass/jungle) a teljesség kedvéért említjük, mivel természetesen hatással voltak a rave-re, de a rájuk jellemzo elemek nem meghatározóak. Ha a közismert rave gyökereit próbálnánk meghatározni, valahol a hardcore techno és a popzene találkozásánál húzhatnánk meg a vonalat.


A rave Magyarországon

   A kezdetekrõl... úgy látszik, az 1989-es rendszerváltozás túl közel volt az 1991-es techno-õrülethez, mivel a techno akkor itthon nem alakított ki kimondott szcénát magának, legfeljebb diszkókban volt hallható és természetesen a Lengyelországból importált legendás Takt-válogatásokon.

   1992-94 között kezdett beindulni a klubélet, a mûholdas zenetévéken (foleg MTV Party Zone) már szinte naprakészen követni lehetett a technozenei felhozatalt. Magyarországon a rave egyébként jellemzõen "felülrol érkezett" zene, mivel az átlagemberek anyagilag nem engedhettek meg maguknak sem stúdió- sem DJ-berendezéseket, kiadási lehetõséghez pedig nagyon kevesek juthattak, underground szcéna igazán nem alakult ki, illetve az underground inkább a hardcore-ra hegyezõdött ki. Ennek ellenére fergeteges rave-bulikat tartottak országszerte (a teljesség igénye nélkül: Hiroshima Mayday 1994, Rave Olimpia 1995, West hangár 1996, ThundeRave 1996.

   A "hivatalos csatornákon" hazai rave-formációk is teret kaptak: Message, Infinity, Kozmix, Exotron 909, DJ Maci stb.; valamint több rave- és hardcore szám és remix helyet kapott kommerszebb elõadók korongjain: Soho Party, FLM, Emergency House. A nagyobb tinimagazinok is általában szenteltek pár oldalt a kommerszebb külföldi és hazai rave-elõadóknak. A külföldi zenetévék is sokakkal szerettették meg a rave- és hardcore-hangzást akkoriban.

   Az akkori underground elõadók közül - akik foglalkoztak rave-vel és hardcore-ral is -, kiadási lehetõséget a következõ formációk kaptak: Liquid Limbs (késõbb Skyland), Digital Scream, The Fucktory, Plasma Pool, Széki Kurva.

   Az 1997-es "nagy nemzetközi kifulladást" követõen, amikor a médiafigyelem a gyorsabb zenékrõl egyik napról a másikra elillant (jobban mondva a house/trance vonalra fókuszált), itthon is minden a nemzetközi mintákat követte: a kommersz rave-hangzás képviselõi inkább a house/trance vonalra álltak rá. A gyorsabb hangzást fõleg a hardcore képviselõi tartották életben, az eltûnõ kommersz rave szerepét az akkoriban szárnyra kapó itthoni hardcore-szcéna vette át. Az idõszak kiemelkedõ alakjai: Hell'Oh, a Freee magazin akkori munkatársa, aki a hardcore rovatot vezette és késõbb megalapította a NARG Entertainment szervezõcsapatot; az Atomcsapás és GabberFlashes csapatok, akik létrehozták az elsõ magyar hardcore-válogatást (Atomcsapás, 1997) és bulikat szerveztek, honlapokat nyitottak. Meg kell említeni az azóta már megszûnt PC-X számítástechnikai magazint, ahol a CD-mellékleten helyet kaptak az olvasók által beküldött, PC-n írt zenék, és a hardcore is helyet kapott - a fájlokban feltüntetett lakcímeken barátságok-ismeretségek kötõdtek, bulicímek-idõpontok cserélõdtek.

   Az 1998-99-es idõszakban a rave/happy hardcore Csipkerózsika-álmát aludta, miközben a hardcore-klubélet pezsgett, hazánkban járt a stílus több neves elõadója is (többek között Bass-D és King Matthew a NARG jóvoltából). A hardcore hangzásában viszont történt egy nagy törés: a newstyle. A többségnek nem tetszettek az új, lassabb, dallamtalanabb zenék (fõleg erõltetve), ezért sok rajongó vagy más stílus után nézett, vagy megpróbálta a megszokott hangzást továbbvinni, esetleg régebbi stílusokhoz visszatérni.

   Itt jött képbe újból a rave: a RaveLovers-eken BlasterNOX és Protonic fûztek bele a hardcore-szetjeikbe rave és happy hardcore számokat, a 2002-es helyszínváltással pedig megszületett a Neorave bulisorozat...


Mi a Happy Hardcore?

   1992 táján jelent meg a Hardcore stílus legelõször Angliában, Hollandiában és Németországban, majd innen terjedt tova egész Európában. A Hardcore a kezdetekeben a formák végletekig történõ kiélezését jelentette, amely magába olvaszotta a nagyon gyors ütemet (170+ bpm), a bármilyen szempontból kirívó hangokat melyek elõállításában nagy segítségükre volt az acid irányzatban etalonnak számító TB-303-as, de felhasználtak bármilyen filmrészletet vagy géphangot is. Ebbõl a stílusból nõtte ki magát a Happy irányzat az 1993-as évektõl kezdve, amely Happy Hardcore-ként élt tovább. Megtartotta a Hardcore alapát a nagyon gyors (170+ bpm) ütemszámot, és átvette a kezdeti rave-bõl a kellemes, vidám vokálokat, a vidám dallamokat és a happy életérzést. A 90-es évek közepén a rave aranykorában egybe is olvadt a rave stílussal mivel nagyon közel álltak és állnak ma is egymáshoz. A rave korszak lecsengésével a Happy Hardcore (HHC) is eltûnt a színrõl azonban a 2002-es évtõl kezdve újra elkezdte szárnyát bontogatni a stílus Angliában a rave szülõhazájában és napjainkra egyre terjedõ stílusként visszatérni látszik. Gyorsan átterjedt a tengerentúlra is, napjainkban Angliában, Ausztráliában, Japánban és Észak-Amerikában rendezik a legtöbb Happy Hardcore és a rave bulit ugyan is a két stílus egymás tökéletes kiegészítõi.

   Számos nagy név dolgozik ma új Happy Hardcore stílusú trackek kiadáson mint pl Scott Brown, Hixxy, Dougal, Gammer, UFO, DJ Silver és még sorolhatnánk.